A fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos bírói gyakorlatról

Az úgynevezett fedezetelvonó ügylet leggyakrabban az adós vagyonába tartozó dolog, jellemzően az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett ingatlan tulajdonjogának átruházásával (a vagyontárgy megterhelésével) valósul meg.

Ebben a körben az alábbi kérdéseket tisztázta a bírói gyakorlat:

Mint azt már érintettük, a fedezetelvonó ügylet egy háromszereplős jogviszony. Adott a hitelező, akinek végrehajtható okirattal igazolt követelése áll fenn az adóssal szemben. Ezen cikk szempontjából a kedves olvasó a hitelező. Az adós ugyanakkor kötött egy (fedezetelvonó célzatú) ügyletet egy harmadik személlyel. Ebben a relációban az adós eladó, és a vevő a harmadik személy.

A hitelező célja, hogy követelését behajtsa. Mivel az adós vagyontalan, ezért az adós által kötött szerződést támadja, mondván: ez a szerződés az ő (hitelező) fedezetét vonja el. Bontsuk ki ennek a tényállásnak a jogi elemeit!

Az adós által megkötött adásvételi szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának előfeltétele, hogy az adásvételi szerződés megkötése időpontjában a hitelezőnek az adóssal (aki az ügyletben eladó) szemben érvényes követelése álljon fenn. Ennek a követelésnek a fedezetét kívánja az adásvételi szerződéssel az adós elvonni. További feltétel, hogy az adósnak ne legyen olyan egyéb vagyona, amely fedezetet nyújt a követelésre. Ha van ilyen vagyon, vagyontárgy az adós birtokában, akkor erre a vagyontárgyra kell a végrehajtást lefolytatni. Ha az egyéb vagyon nincs, vagy az kimerül, akkor lehet vizsgálni a fedezetelvonó jelleget, tényállást az adott szerződés tekintetében.

A tényt, hogy az adott adásvételi szerződés célja a fedezet elvonása, a bíróságnak kell megállapítania. A vizsgálatot arra az időpontra visszavetítve kell lefolytatni, amikor a fedezetelvonónak minősülő ügyletet az adós (eladóként) a vevővel megkötötte.

Figyelemmel van arra a bírói gyakorlat, hogy az adásvételi szerződésben vevőként feltűnő személynek is vannak védendő érdekei. Ő a szerződésében bízva fizetett ellenértéket és a szerződés alapján jogszerűen várhatja, hogy megszerzi a megvásárolt dolog (lakás, telek vagy ingó dolog) tulajdonjogát. Ezért a fedezetelvonó jelleg megállapításának előfeltétele, hogy az adóssal szerződő fél a „fedezetelvonó” szerződés megkötésének időpontjában rosszhiszemű legyen vagy rá a szerződésből ingyenes előny származzon. Ha ezen körülmények bármelyike fennáll, akkor ez lerontja a vevőnek az ügylethez fűződő védendő érdekeit.

Az ingyenességre vonatkozó törvényi előírásból jól látható, hogy milyen differenciáltan közelít a jog e kényes, háromszereplős tényálláshoz. Ha valaki ugyanis ingyenesen (pl. ajándékozás útján) szerez, akkor nem illeti meg olyan védelem, mint azt, aki visszterhesen, ellenérték fejében vásárol; és ez így valóban igazságos, méltányos. Így, ha a szerző fél (vevő) jogszerzése ingyenes, akkor rosszhiszeműségét, mint feltételt (mindjárt kibontjuk), nem kell már vizsgálni. Aki tehát ingyenesen részesül olyan juttatásban (átruházásban), amely fedezet elvonását valósítja meg, tűrni köteles, hogy a megszerzett vagyontárgyból az eladó hitelezője kielégíthesse követelését.

Az adásvételi szerződéseket azonban ellenérték fejében kötik meg. Ilyenkor ingyenességről nincs szó, vagy ha igen, akkor csak részlegesen. Az ellenérték fejében (vételár ellenében) szerző fél pedig védelemben részesül: a szerződés alapján jogokat szerzett. Ekkor kerül sor a jó- és rosszhiszeműség vizsgálatára. A szerző fél rosszhiszeműségét az ügylet fedezetelvonó célzatának (jellegének) szempontjából kell vizsgálni. A rosszhiszeműség azt jelenti, hogy a szerződő fél (a szerződés megkötésének időpontjában) tudott arról, hogy az általa kötött ügylet célzata az eladó részéről: egy adott követelés fedezetének elvonása.

A fedezetelvonó ügyletben szerző felet a bíróság a per sikere esetén annak tűrésére kötelezi (elnézést az olvasótól a nehézkes jogi nyelvezetért), hogy a megszerzett vagyontárgyból a hitelező a követelését kielégíthesse. Ebből az is következik, hogy egyéb vagyontárgyaival a szerző fél nem, hanem csak azzal a vagyontárggyal felel, csak arra köteles a kielégítést tűrni, amelyet a fedezetelvonó ügylettel szerzett.

A polgártársak találékonyak, ezért a bírói gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a fedezetelvonó szerződés minősítését ki lehet-e terjeszteni arra a személyre, aki az adóssal szerző féltől újabb szerződéssel szerez, tehát az esetleges további ügyletekben szerző félre, felekre is. A válasz a hitelező szempontjából megnyugtató, igen, ha és amennyiben az adott további ügyletnél a fedezetelvonó jelleg a már ismertetettek szerint megállapítható (ingyenesség vagy rosszhiszeműség a szerző fél oldalán), az ilyen személyek is marasztalhatók arra, hogy a hitelező kielégítését tűrjék.

Még egy kérdés: mi legyen a jogi sorsa a követelés kielégítésének, ha a fedezetelvonó ügyletben szerződő fél már nem tulajdonos, ha nála már nincs meg az a vagyontárgy, ami eredetileg az adós tulajdonában volt, amit a fedezetelvonó ügylettel megszerzett? Azt mondja a Ptk. és a kapcsolódó bírói gyakorlat, hogy ilyen esetben a szerző félnek felróhatóan eltűnt, elkótyavetyélt vagyontárgy értékéig az ilyen (rosszhiszemű vagy ingyenesen szerző) fél a hitelezővel szemben felel, vagyis a követelés kielégítésének tűrésére vonatkozó kötelezettség fennáll, arra marasztalni fog a bíróság.

Zárszó: ha cinikus volnék, most azt mondanám a fentiek összegzéseként: jó perlekedés kívánok. De ezt nem mondom, hiszen a fentieknek megfelelő, fedezetelvonó per lefolytatása nem egyszerű, nem gyors és nem olcsó. Vagyis bonyolult, idegőrlő, hosszadalmas és költséges lehet.

Tehát ismét, újra és újra: legyünk nagyon is elővigyázatosak ügyleteink során, nézzük meg jól, hogy milyen személlyel kerülünk olyan jogviszonyba, melyből követelésünk keletkezik, és gondoljuk előre jól át, hogy az esetleges későbbi követelésünk fedezete megvan-e az adós vagyonában. Ha pedig ez hiányzik, akkor azt fontoljuk meg, hogy szerződjünk-e adósunkkal egyáltalán.

Szerző

2 hozzászólás

  1. Pusztai Ildikó - 2016.02.21.

    Nálam is fedezet elvonás történt. Az adósom aki egy napig volt az ingatlan tulajdonosa, elajándékozta az édesanyjának, ő pedig szintén elajándékozta azt az ő édesanyjának. Vagyis a nagymama volt az utóbbi tulajdonos. Az ügyvédek engem félre tájékoztattak, ezzel nagy kár ért. Mivel ha én a bíróságra beadom a fedezet elvonást, akkor még lehetett volna mit tenni. Közjegyzőhöz fordultam, most már végrehajtás alatt van az ügy, de az adósomnak csak négy kutyája van amit kérek, hiszen csak így tudom kötelezni arra, hogy adja vissza a pénzem ami több millió Ft. A lakást közben eladták pár hónapja. A vevő rosszhiszeműségét nem hiszem hogy tudnám bizonyítani, itt már vétel van és nem is tudott semmiről. Persze ügyvédekhez rohangálok ami sok pénzemet emészti fel. Mindegyik mást mond. Teljesen reménytelen az eset. Mit tegyek nem tudom. Ez borzasztó hogy emberek ilyen gátlástalanok, becstelenek. Ez egy nő aki engem kihasznált és a végsőkig reménykedtem benne ha eladják ezt a lakást akkor vissza adják a pénzemet. Erről szó sincs. Erre ment ki az egész hogy engem megkárosítsanak. Az érzés borzasztó. Ezeknek az embereknek börtönben lenne a helyük, a csalást ez kimeríti. Köszönöm ha végig olvasták soraimat.

  2. Lalátka Lajos - 2015.07.24.

    Tisztelt Ügyvéd úr!
    A nevem Lalátka Lajos, foglalkozásom építőmérnök.
    Fedezet elvonó szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása tárgyában folyó perben hitelezőként “szenvedek”. Teljes mértékben megerősítem azt a megállapítását, hogy nem egyszerű az ügy, sőt ellentmondásosnak tartom. Az Ön cikkében található: ” Ennek a követelésnek a fedezetét kívánja az adásvételi szerződéssel az adós elvonni. További feltétel, hogy az adósnak ne legyen olyan egyéb vagyona, amely fedezetet nyújt a követelésre.” – feltétel esetünkben igen nehéz kutató munkát igényel, hiszen úgymond “nem turkálhatunk más zsebében” eset áll fenn. Az LB 1/2011.(VI.15.) PK vélemény is ezt a feltételt írja elő, amelyet hitelezői oldalról méltánytalannak tartok. Minden szinten az olvasható, hallható, hogy a bírósági gyakorlat a hitelezői jogok védelmét képviseli, ami ezen a ponton érzékelhetően “léket szenved”. A Ptk. 203. § egyértelmű ebben az esetben is, mégis a jogalkalmazók ezt a jogszabályt hátrasorolják és a bizonytalan kimenetelű “egyéb vagyon fedezet” vizsgálatát írják elő a hitelező felé bizonyítási teherként. MÉLTÁNYTALAN és jogszabályellenes a követelmény, hiszen a hitelezőt megfosztották a végrehajtási jog jogerejétől, az adós minden egyes vagyontárgyaira vonatkozó fedezeti biztosítékától.
    A mi esetünkben a fedezetelvonó szerződést férj-feleség cégei kötötték, tagi kölcsön formájában egyenlítették ki, hiteltartozás átvállalásával. Tipikus “színlelt” szerződésnek tartom, de az erre irányuló vizsgálatot az elsőfokú bíróság nem végezte el. Fellebbeztünk és most várjuk a folytatást.
    Tisztelettel: Lalátka Lajos

Szóljon hozzá!