Tisztelt Érdeklődők!
Szakmai praxisomban felmerült egy olyan eset, mely álláspontom szerint sokuk érdeklődésére számot tart: kellemes olvasást kívánok.
Rendezetlen családi helyzet-érdekek konfliktusa
Ajándékozási szerződés megkötése; ajándékozás felbontása vagy tartási szerződés kötése?
– Tulajdonjog átruházása családon belül
Nos, aki hozzám fordult, az alábbi élethelyzetet van és hozzá kapcsolódó jogi kérdéseket hozta:
Él egy család: anya-apa, nővér-húg. Apa hamar elhalálozik, sokat ivott. Anya egy a beszámíthatóság vonatkozásában kérdéses, depressziós személy (igaz, évtizedek óta és viszonylag stabil). Ápolásra, ellátásra szorul. Nővér hamar férjhez megy. Húg hosszú, hosszú ideig nem megy férjhez, a család úgy gondolja, hogy már nem is fog. Anyát húg gyámolítja, az ő támogatásával, vele egy háztartásban él hosszú ideje (és ez zökkenőmentesen működik – nem merül fel, hogy az anya a nővér háztartásába költözne).
A húg és anya eladja házát. (Apa halála utána a nővérnek egynegyed tulajdoni hányada van ebben a házban.) Vásárolnak a vételárból kizárólag a húg nevére egy telket, amelyen a húg építkezik, segít neki a sógora, a nővér férje. A sógor az építkezésen kifejtett munkáért munkadíjat kap, amely húg elmondása szerint megfelel a piaci alapon szabható munkabérnek. A ház felépül, a tető befejezéséhez anya kétmilliós forrását használják fel. Anya húggal egy háztarásban él, húg gondoskodik róla.
Húg ügyvéd előtt papírt ír arról, hogy halála esetén mindene a nővéréé lesz.
Ez a rend mindaddig fennáll, ameddig a húg bele nem szeret egy férfiba, akivel össze is szeretnének házasodni. (Ezt a nővér feltehetően fenyegetettségként éli meg a vagyontárgy, a lakóingatlan jogi sorsát illetően.) A nővér ezt követően mindent felhasznál abból a célból, hogy az új kapcsolatot ellehetetlenítse: fenyegetések a húg, az élettársa, az anya ellen, ráhatás a húgra, az anya elidegenítése a pártól. A fenyegetések részben a leendő sógor (húg férje – elzavarás az ingatlanból) részben pedig maga a húg ellen irányul. A mesterkedések és a ráhatás arra az eredményre vezettek, hogy a húg nővére hatására elment az ügyvédhez és két okirat aláírására került sor: egyrészt ajándékozási szerződést kötött édesanyjával, amellyel édesanyjának ajándékozta azt az ingatlant, amelyben lakott. Másrészt egy megállapodás elnevezésű okiratot is aláírtak a felek.
A „megállapodás” elnevezésű dokumentumban a felek (anya, húg, húg férje, nővér, nővér férje) megállapították, hogy az ajándékozás ugyanazon a napon húg részéről anya részére megtörtént, s ezt a felek nyugtázzák. Vállalták, előirányozták továbbá a felek, hogy a húg az ingatlanban bejelentkezve maradhat (bár az az anya tulajdonába került). A húg élettársa (a „megállapodás” megkötésekor ez a státusza – a tanácsadáskor már férje) az ingatlanban bejelentkezve lehet, de ez csak egy évre megengedett számára. Másrész azt irányozták elő a felek, hogy anyával a nővér és férje fog tartási szerződést kötni, ezzel megszerzik a lakás tulajdonjogát is, és anyát a nővér és férje otthonában fogja tartani, gondozni. A nővér és férje otthona egy másik ingatlan, mely a tárgyi ingatlan közelében fekszik. A tartási szerződés megkötésére azonban nem került sor, mert a nővér és férje a mamát, aki pszichés betegségben szenved, egy rövid időszaknál tovább elviselni nem tudta, és a mama így a húg ingatlanába költözött vissza. A mamát a továbbiakban a húg (és férje) tartják, gondozzák, velük él egy háztartásban.
A megkeresés célja a tanácskérő részéről az volt, hogy mivel egyetlen ingatlanuk tulajdonjoga az ajándékozási szerződéssel kikerült a tulajdonjogukból és mivel az édesanya pszichés állapota aggályokat vet fel, mivel az édesanya súlyosan a nővér hatása alatt áll, ezért nem biztosított a húg (ill. az ifjú pár) elhelyezése, lakhatása, gazdálkodása, ezzel megélhetése. [Az ifjú férj ugyanis állattartás irányába gondolkodik, mellyel saját háztartásukat is el kívánják látni, illetőleg eladásra is lehet termelni – a családban egyébként a húg szerény de biztos jövedelemmel rendelkezik, a férj azonban nemrég állt talpra betegségéből és munkahely híján gondolt az állattartásra.]
Az ajándékozási szerződéshez az alábbi néhány megjegyzést kívánom hozzáfűzni: Ahogy az a korábbi Ptk-ban is volt, az ajándék visszakövetelhető. A visszakövetelésre két okból kerülhet sor.
Nem javasoltam a fiatal párnak, hogy az ajándékozási szerződés megszüntetése iránt indítsanak pert a mama ellen, több okból, bár erre tagadhatatlanul megvan a jogi lehetőség. Nem javasoltam továbbá azt sem, hogy az ajándékozási szerződést a mamával bontsák fel, hiszen a mama pszichésen bizonytalan helyzete miatt ez – mint a húg részéről érkező ráhatás – támadható lehetne, lenne.
Javaslatom az volt a fiatal tanácsérők részére, hogy keressenek meg egy közjegyzőt, ahol az édesanya, lévén ő a ház jelenlegi tulajdonosa, kössön – az általa is megkötött „megállapodás” meghiúsulása miatt – tartási vagy öröklési szerződést a húggal és férjével. Annál is inkább, mert az elmúlt három évben – a megállapodásban a nővér által tett vállalással szemben – a mama gondozását és tartását a húg és férje látja el és várhatóan a jövőben is ez lesz a megoldás a mama elhelyezésére, megfelelő gondozására. Ezt indokolja továbbá az a tény is, hogy a nővér egészségi állapota igen megromlott. A közjegyző felkeresését pedig azért javasoltam a tartási (öröklési) szerződés megkötése céljából, mert a mama pszichés, illetőleg kedélyállapota évek óta bizonytalan, ami az elmondások szerint nem vet ugyan fel cselekvőképességi aggályokat, de a közjegyző előtt megkötött (tartási/öröklési) szerződés – ha szabad így fogalmazni – erősebb, meggyőzőbb szerződés a felek akaratnyilatkozatának érvényessége szempontjából, mint az ügyvéd előtt kötött szerződés. Ennek a hierarchiának ugyan nincs jogszabályi alapja, de legjobb tudomásom szerint egy esetleges későbbi perben nagyobb súllyal esne latba a közjegyzőnél (mint garantáltan pártatlan és speciális szabályoknak alávetett személy közreműködésével) megkötött szerződésnek, mint az ügyvédi szerződésnek.
Néhány adalék a törvényi szabályozásból és annak szűk körű magyarázata:
A bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – mentális zavara következtében – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt – egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel – meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt.
A cselekvőképesség korlátozása tehát még az érintett személy belátási képességének – mentális zavar következtében beálló – nagymértékű csökkenése esetén sem automatikus. Arra csak akkor kerülhet sor, ha pl. az érintett védelmét a családja nem tudja más módon biztosítani.
Az ajándékozási szerződés fogalmát tisztelt Olvasóim nyilván ismerik, a lényeget tekintve ingyenes vagyoni juttatás a szerződő fél (megajándékozott) részére. Van azonban itt két olyan kapcsolódó fogalom, melyre vonatkozóan a törvény szövegét idézni szeretném, ez pedig az ajándék visszakövetelésének lehetősége különböző ténybeli és jogi alapokra helyezve:
Visszakövetelés létfenntartásra tekintettel: a meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra a szerződéskötés után bekövetkezett változások miatt létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja. Visszakövetelés jogsértő magatartásra tekintettel: Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket. Végül visszakövetelés feltevés meghiúsulása esetén: Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
Az én szakmai álláspontom az, hogy jelen esetben, bár a mama javára szóló ajándékozási szerződésben közvetlenül nem került a feltétel rögzítésre, de az egyidejűleg megkötött „megállapodás” elnevezésű okiratban viszont feketén-fehéren rögzítésre került, hogy az ajándékozás feltétele a tartási szerződés létrehozatala a nővér (és férje) és a mama között. Ez azonban évek óta nem teljesült, de a tartást magát sem a nővér nyújtja, hanem (sőt) éppen hogy az ajándékozó, a húga.