[Mint bizonyára még emlékeznek, a jelen cikk I. részében egy megtörtént és a bíróságot is megjárt ügyben vezettem kedves Olvasómat, melyben idősödő szülő házaspár három gyermeke közül az egyikkel kötött öröklési szerződést, majd később a felek az öröklési szerződést ajándékozási szerződésre módosították. A másik két testvér ún. kötelesrész kifizetését igényelte… lássuk az eset folytatását:]
A per a kötelesrész kifizetésére indult. A mellőzött gyermekek arra hivatkoztak, hogy a szülők és az örökös (az egyik gyermek), az öröklési szerződést megszüntették, amikor az ajándékozási szerződést megkötötték; és ez így volt annak ellenére, hogy az öröklési szerződés megszüntetését a felek külön okiratba nem foglalták. (A törvény rendelkezése alapján ugyanis az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárggyal az örökhagyó már nem rendelkezhet. Ezt biztosítja a bejegyzett terhelési tilalom is. Az ajándékozás pedig a vagyontárggyal való rendelkezés, ez mutatja, hogy az öröklési szerződést a felek megszüntették.)
A szerződésben részes gyermek (örökös) a perben arra hivatkozott, hogy ő szüleivel az ajándékozási szerződést kizárólag az öröklési illeték megtakarítása céljából kötötte. Álláspontja az volt, hogy az ajándékozási szerződés úgynevezett színlelt szerződés, a színlelt szerződés pedig semmis, azaz érvénytelen (úgy minősül, mintha a felek meg sem kötötték volna).
A perben az volt a legfontosabb kérdés, hogy a kötelesrészre való igény szempontjából, milyen jelentősége van annak, hogy a tulajdonjogot a gyermek ajándékozás jogcímén szerezte meg. Ehhez képest a megajándékozott gyermek bizonyíthatta a perben, hogy az ajándékozási szerződés színlelt, ezért érvénytelen.
Fontos tudni, hogy az ingatlanok nyilvántartásáról szóló törvény a földhivatalhoz benyújtott szerződés (és bírósági vagy hatósági határozat) alapján közhitelesen tanúsítja a jogok fennállását. A bejegyzett jogok (legfontosabb a tulajdonjog) fennállását az ingatlan-nyilvántartás ugyanakkor konstitutív hatállyal rögzíti. A konstitutív hatály azt jelenti, hogy a jog a bejegyzéssel keletkezik. Ha elmarad a bejegyzés, kívülálló, ún. harmadik személyekkel szemben nem jön létre a tulajdonjog. Azt, hogy a bejegyzett jog nem felel meg a valóságnak (pl. mert érvénytelen szerződés alapján került sor a bejegyzésre), annak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik. A konkrét perben az ítélet megállapította, hogy a tulajdonjognak a megajándékozott javára (ajándékozás jogcímén) történő bejegyzését, fennállását a megajándékozott gyermek nem döntötte meg, a jog törlésére pert sem indított.
Van ugyanakkor egy lehetőség a végrendelkező személy részére, hogy a (juttatásban nem részesített) további leszármazókat, a jelen perben a mellőzött testvéreket, a kötelesrésztől is megfossza. Ez pedig a kitagadásnak nevezett jognyilatkozat. A kitagadás csak írásban és indokolt módon megtehető nyilatkozat. Ha érvényes kitagadó nyilatkozat keletkezik, akkor a kitagadott leszármazó kötelesrészre nem jogosult. Amennyiben ilyen nyilatkozat nincs, akkor az ajándékozás alapján minden leszármazó kötelesrészt igényelhet. Fontos szempont volt tehát a perben, hogy az örökhagyó kitagadó nyilatkozatot nem tett, és erre a megajándékozott gyermek sem hivatkozott.
Mindezek alapján a bíróság ítéletével a megajándékozott gyermeket a Ptk. szabályai szerint a testvéreivel, a felperesekkel szemben a kötelesrész megfizetésére marasztalta.
Az ismertetett ügyben érdekes problémát vet fel a színlelés kérdése. Mint azt már említettük, a megajándékozott/örökös/eltartó gyermek arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés csupán színlelt volt. Mégpedig mind a szülő/ajándékozók, mind pedig az ő akarata is csak színlelt és nem valós volt.
Az, amikor szándékoltan nem a valós akaratának megfelelően köti meg a szerződést a fél, lehet egyoldalú vagy kétoldalú. Egyoldalú a titkos fenntartás vagy a rejtett indok. Egyik sem képez érvénytelenségi okot, a szerződés nem támadható meg. A kétoldalú tudatos akarathiba a színlelés és akkor eredményez érvénytelenséget (semmisséget), ha mindkét szerződő fél színlel, azaz mindkettőnek hiányzik a szerződési akarata a megkötött szerződés vonatkozásában.
A színlelés tehát akaratlagosan hamis látszat feltüntetése a felek által a külvilág előtt. Színlelt pl. az az adásvételi szerződés, amely alapján vételár átadásra nem kerül (ajándékozás). Sok esetben az ilyen színlelt szerződés valójában fedezet elvonását célozza, ezért e két jogi minősítést el kell határolni egymástól. Ennek megfelelően, ha a felek szándéka valósan az ingatlan elidegenítésére, átruházására irányul, akkor a szerződés nem színlelt, és ha az átruházás más személy követelésének fedezetét vonja el a szerződés, akkor ez a szerződés hatálytalan.
A színlelt szerződés tehát semmis, a feleknek ugyanakkor van egy valós szerződési akarata: ez a palástolt szerződés, amelyet a bíróság – minthogy ez megfelel a felek valós akaratának – érvényesnek tekint.
Egy pillanatra visszatérek a kiinduló konkrét ügyhöz. A két mellőzött testvér egyik állítása a perben éppen az volt, hogy valójában nem az ajándékozási szerződés volt színlelt és az öröklési szerződés érvényes, hanem – mivel a felek akarata ténylegesen ingyenes tulajdon átruházásra irányult – az öröklési szerződés volt a színlelt és az ajándékozási szerződés a valóságos akaratnak megfelelő! Ennek részletes bizonyítására és ellenbizonyítására azonban nem került sor a perben, mert a közhiteles nyilvántartásba történt bejegyzés miatt az ajándékozási szerződést kellett érvényesnek tekinteni.
Pomáz, 2015. július 29.
dr. Wertán Balázs ügyvéd
