Új év, új élet, régi problémák. Kedves Olvasó! Folytatjuk cikksorozatunkat az Önök érdeklődésére számot tartó témákkal.
Gyakori esemény, hogy rokon, jóbarát, ismerős fordul hozzánk és pénzt kér kölcsön. A kölcsönök a pár száz forinttól a sokmilliós-tízmilliós nagyságrendig terjedhetnek. Egy közös bennük: a nagy kérdés, viszontlátom-e a pénzemet? Aki kölcsönt ad, annak számos jótanáccsal szolgálhatunk. Épp tegnap is járt nálam valaki, mint minden hónapban legalább egy személy (de amíg a jogsegély működött városunkban, ott inkább hetente valaki), aki arra panaszkodott, hogy pénzt adott kölcsön, kétmillió forintot, és bár a határidő lejárt, az adós csak nem akarja a kölcsönt megadni, a korábbi szívélyes jóviszony pedig messze van, mint a tavalyi hó.
Lássuk a jótanácsokat. Mindig írjunk papírt a tartozásról. Elvileg ugyan a tanúk jelenléte is sokat segíthet a szóbeli szerződéskötésnél, s egy későbbi bírósági eljárásban bizonyítási lehetőséget kínálnak, mégis az első és talán legfontosabb tanács: kölcsönszerződés vagy tartozást elismerő nyilatkozat készítése írásban. Ezt írhatjuk géppel vagy kézzel. Ha géppel írjuk, bárki írja is a szöveget, az adós aláírását hitelesítse két tanú az okiraton. Ha kézzel íródik az okirat, írja azt az adós maga. Így tanúk nélkül, egyszerű aláírásával is ún. teljes bizonyító erejű okirathoz jutunk. A visszafizetéssel kapcsolatos problémák kettős gyökerűek lehetnek. Az adós vagy nem akar, vagy nem tud fizetni. (Gyakori nem kívánt helyzet, hogy mindkettő fennáll.)
Hitelezői pozíciónkat erősítendő, az alábbiakat javaslom: a kölcsönösszeg átadása előtt győződjünk meg arról, hogy van-e az adósnak vagyontárgya, amely lehetőleg legyen ingatlan, és értéke haladja meg többszörösen a kölcsön összegét. Ha vagyontalan személynek adunk kölcsön, bizony kérdéses lesz a helyzetünk. Az előnyös, ha ez az ingatlan tehermentes, de „leterhelt”, pl. jelzáloggal terhelt ingatlan is szolgálhatja a célt: az ilyen ingatlant ugyanis nehezebb eladni, másrészt egy későbbi végrehajtási eljárásban a zálog jogosultja, általában a bank jelenléte ösztönzi az adóst, hogy tartozását kiegyenlítse – különben a bank elárverezteti az ingatlant!) A nagyobb értékű vagyontárgy puszta tulajdonlása önmagában bizalomerősítő. Ha a kölcsön jelentős összegű, kérjük jelzálogjog bejegyzését az ingatlanra. (Ennek akkor is van értelme, ha már van jelzálog az ingatlanon!) Ha az adós elhárítja ezt a kérést, fogjunk gyanút. Ha áll elébe, fontoljuk meg a kölcsönt.
Másik lehetőség: kérjük meg az adóst, hogy hozzon kezest maga mellé. A kezes azt jelenti, hogy ha az adós nem fizet, a kezes helyt áll, azaz az adós helyett fizetni köteles. A kezes esetében ugyanúgy vizsgálni érdemes a vagyoni helyzetet, mint az adós esetében. Vagyontalan, jövedelemmel nem rendelkező személyt adósnak, kezesnek sem érdemes elfogadni.
A Polgári törvénykönyv kínál ugyan további biztosítékokat, ilyen lehet pl. a kézizálog, amikor a biztosíték nem ingatlanra kerül bejegyzésre, hanem egy nagyobb értékű zálogtárgy kerül átadásra a hitelezőnek vagy más személynek (zálogtartó). Mód van gépek, gépkocsik jelzálogjoggal terhelésére is. Ez az ún. ingó jelzálog a közjegyzőnél köthető. Biztosíték lehet még óvadék is, bankgarancia is. Ezek azonban nem bírnak olyan jelentőséggel, mint a fent leírtak, főleg nem a magánszemélyek kölcsönügyleteinél.
Hitelezőként biztonságunkat növelhetjük, ha ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett kölcsönszerződést íratunk. Ennek ugyan valamivel nagyobb a költsége, de két fontos előnnyel jár: egyrészt szabatosan kerülnek megfogalmazásra a szerződéses kikötések, másrészt az ügyvédi okirat az ellenjegyzéssel valamelyest nagyobb súllyal esik latba a bizonyítás során. Még magasabb a biztonságunk, ha közjegyzői okiratot készíttetünk. A közjegyzőhöz ugyan el kell menni, és költségei sem alacsonyak, cserébe viszont ún. végrehajtható okiratot ad a kezünkbe, azaz, ha az adós nem teljesít, bíróság helyett rögvest a végrehajtóhoz fordulhatunk. (folytatjuk)
