A jogi személyiségű gazdasági társaságok (kft., részvénytársaság, rt.) szabályozásának alapelve, hogy a tagok (részvénytársaság esetében tagon részvényes értendő) nem felelnek a társaság tartozásáért, akkor sem, ha felszámolási eljárásban a társaság megszűnését követően, kielégítetlen tartozások maradnak fenn. Ezen szabályozás célja, hogy a tag, a vállalkozó magánvagyont a szabályozás elválassza a befektetési célt szolgáló vagyon körétől; e szabály nélkül minden vállalkozó saját személyes vagyonát kockáztatná. Így arra, hogy a tag feleljen a társaság megszűnése után fennmaradó tartozásokért, csak szigorúan kivételes, jól körülhatárolt törvényi esetben kerülhet csak sor.
Mint ismeretes, a társaság megszűnéséhez fizetésképtelenség esetében a felszámolási eljárás vezet, míg a tagok akaratából, elhatározásából történő megszűnés formája, amennyiben a társasági vagyon fedezi a tartozásokat, a végelszámolási eljárás.
A megszűnő társaság kötelezettségeiért a tagok úgy felelnek, amilyen a felelősségük a társaság tartozásaiért a társaság léte alatt volt: a betéti társaság beltagjai és a közkereseti társaság tagja korlátlanul felel, a bt. kültagja, a kft. tagja és a részvényes pedig csak akkor felel, ha a társaság megszűnése után a megmaradó vagyon felosztására kerül sor, és a volt tag ezzel a vagyontárggyal, vagy, ha a tárgy birtokából már kikerült, az átvett értékkel felel a hitelezők felé.
A fenti általános szabályoktól minőségileg eltérő, ezért külön figyelmet érdemel a felelősség-átvitel szabálya. Ennek első esete, ha az állapítható meg, hogy a kft. tagja (rt. részvényese) a társaság korlátolt felelősségével, a társaság önálló, elkülönült jogi személyiségével a hitelező(k) rovására visszaélt. A törvény (Gt.) szerint ennek példálózó esetei: a tag a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett, ennek minősített esete, hogy a társasági vagyont úgy csökkenti a tag, hogy tudta, hogy emiatt a társaság kötelezettségeit nem lesz képes teljesíteni. Ilyen eset lehet az apport (a társaság vagyonába a tag által bevitt vagyoni értékű szolgáltatás) felülértékelése, a felülértékelésnek a társasággal való elfogadtatása.
A következő kérdés a minősített befolyással rendelkező (vagy az egyedüli tag) felelőssége a társaság tekintetében tartósan hátrányos üzletpolitika folytatás miatt. Minősített többséggel az a tag rendelkezik, aki az ellenőrzött társaságban – közvetlenül, vagy közvetve – a szavazatok 75%-val rendelkezik. A befolyás alatt álló társaság esetében fennáll annak lehetősége, hogy a befolyás alatt álló társaság nem saját, hanem a befolyással rendelkező társaság döntése alapján annak érdekeinek megfelelően viselkedik, annak üzleti céljait, érdekeit követi.
A minősített befolyásszerzőt bejelentési és a kisebbségi tagok üzletrészére vonatkozó vételi kötelezettség terheli, de témánk szempontjából a legizgalmasabb tényállás szerint: ha a minősített befolyásszerző az általa ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, a minősített befolyást szerző korlátlan felelősséggel tartozik az olyan tartozásokért, melyeket az adós társaság vagyona a felszámolási eljárás során nem fedez. Ezt a korlátlan felelősséget a hitelezők keresete alapján a bíróság állapítja meg.
Ugyanezt a felelősséget némileg módosított feltételek mellett a csődtörvény is tartalmazza, de ott a hitelezők keresete alapján az egyszemélyes társaság egyedüli tagja felelősségét is megállapíthatja a bíróság. A csődtörvény alapján a felelősség megállapítását célzó keresetet a felszámolási eljárás alatt és annak végét követő 90 napon belül is meg lehet indítani.
A törvényi tényállások közül, melyek a felelősség átvitel lehetőségét, jogalapját megteremtik, a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása igényel figyelmet, magyarázatot. A Legfelsőbb Bíróság egy jogesete a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásáról az alábbiakat rögzíti. Ha annak a veszteségnek a keletkezése, mellyel az uralkodó tag az ellenőrzött vállalat veszteséges működését meg kívánja szüntetni, objektív gazdasági folyamatokra vezethető vissza, akkor ez racionális tulajdonosi döntésnek minősül, így nem esik tilalom alá. A tartós hátrányokozás szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartás kell legyen, amelynek okozati összefüggésben kell állnia az ellenőrzött (befolyásolt) társaságnál jelentkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel. A tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig a befolyásolt társaság nézőpontjából kell megítélni. A befolyásolt (ellenőrzött) társaságnak veszteséget okozó üzletpolitika akkor is hátrányos, ha a döntés tágabb értelemben racionális, mert a hátrányt a befolyásoló társaságnál jelentkező előny vagy veszteségcsökkenés kompenzálja, vagy esetleg meg is haladja. (EBH 2004. 1038.)
