A nyereségszerző gazdasági (vállalkozási) tevékenység folytatása kockázatokkal jár. Az önálló jogi személyiséggel (kft., rt.) rendelkező társaságok azért jöttek létre, hogy a vállalkozási tevékenységet folytató személyek magánvagyonát a vállalkozási célt szolgáló vagyonuktól elkülönítsék, azaz megvédjék azoktól a kockázatoktól, melyek az üzleti vállalkozásokkal együtt járnak (azaz sikertelen gazdálkodás esetén se kerüljön veszélybe a magánvagyon). A gazdasági tevékenység sikertelensége, mint kockázat, egyrészt a gazdálkodás céljára elkülönített vagyonelemek (tulajdonjog, bérleti jog, lízing, szerződéses pozíciók) elvesztésében, másrészt a hitelezők követeléseiben ölthet testet. Végül a vállalkozási vagyon felemésztődik, de a tartozások fennmaradnak.
Mint korábban már láttuk, a társaság fizetésképtelensége esetén a tagoknak (részvényeseknek) lehet a társaság veszteségeiért mögöttes felelőssége. Ettől elkülöníthető felelősségi kérdés a cégek vezetőinek, vezető tisztségviselőknek (akik nem feltétlenül tagok, részvényesek, hisz minél nagyobb egy gazdasági vállalkozás, annál valószínűbb, hogy fizetett menedzserek vezetik) a felelőssége a hitelezőkkel szemben, vagyis a társaság tartozásaiért. A nyugat európai jogi szabályozásban és elméletben ennek a kérdésnek nagy elméleti és szabályozási hagyománya van.
A fentieket előrebocsátva tájékoztatom a kedves Ügyvezetőt, hogy az ügyvezetőknek a hitelezőkkel szemben fennálló felelősségét megállapító szabályokat helyeztek el a közelmúltban módosított gazdasági társaságokról szóló törvényben (Gt), a csődtörvényben (Csődtv) és a cégek működéséről szóló törvényben (Ctv).
Az ügyvezető a társaságtól, azaz a társaság tagjaitól kapja megbízását. Feladata a társaság vezetése, a nyereség elérése, illetve növelése, a vagyon gyarapítása a társaság javára (ami közvetetten majd osztalékként csapódik le a tagoknál). Tevékenységét a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles végezni és az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal kell eljárjon. A társaságnak (a társasággal szemben) felel, ha mulaszt és ezzel kárt okoz. Akkor mulaszt az ügyvezető, ha nem az ügyvezetőktől elvárható gondossággal jár el. Felelősséggel tartozik azért, ha nem a törvényeknek, jogszabályoknak, a társasági szerződésnek és a társasági határozatoknak megfelelően vezeti a társaságot (céget). De mi vonatkozik arra az esetre, ha nem a társaságnak, hanem kívülálló, harmadik személynek okoz kárt eljárásával az ügyvezető? A főszabály szerint, ha az ügyvezető (ilyen minőségében eljárva) kárt okoz kívülálló személynek (szerződő partner, hitelező stb.), akkor az általa okozott kárért a kívülálló károsodott személlyel szemben a társaság felel. A társaság természetesen utóbb felelősségre vonhatja a kárt okozó ügyvezetőt. Az új szabályok ezt a hagyományos logikai sémát egészítették ki.
Az új szabályok szerint, ha a társaság működése veszteséges és ez odáig jut, hogy a fizetésképtelenség bekövetkezése fenyeget, akkor ettől a pillanattól kezdve az ügyvezetőnek már nem a társaság érdekeinek elsődlegessége, hanem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kell eljárnia. A hitelezők szemével nézve üdvözlendő a szabály, de értelmezését, alkalmazását tekintve több súlyos kérdést is felvet. A bizonytalanságok még súlyosabbak az ügyvezető szemével nézve.
Hogyan lehet megállapítani a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét, hogy lehet megállapítani ennek kezdő időpontját? Bírói gyakorlat nincs ebben az irányban, jelenleg csak a módosított Csődtv-be foglalt szabályokat lehet segítségül hívni. Eszerint: A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a társaság (a cég) vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a társaság nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Az ügyvezető számára ez igazán nehéz kérdés. A szabály az angolszász jogban már kidolgozott előreláthatósági szabályt (foreseeability clause) mintázza. Először is, a társaság gazdasági, likviditási helyzete, a tartozásainak lejárata egy folyamatosan ingadozó helyzet, az esetek többségében nem lehet (és még az ügyvezető sem tudja) megmondani, hogy melyik az a pont, amikor már bizonyosan látni, hogy a követeléseket a társaság lejáratkor nem tudja teljesíteni. Újabb probléma, hogy ha az ügyvezető úgy dönt, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet előállt, akkor – elvi szinten – a társasági érdek elé kell helyezze a hitelezők érdekét. Ha az érdekpozíció felváltása nem indokolt, akkor a társaság és annak tagjai fogják támadni ezért, ha elmulasztja, akkor a hitelezők léphetnek fel vele szemben jogi úton. Nagyon nehéz helyzet az ügyvezető részére. A legjobb, amit tehet, amivel saját kockázatát csökkenti: összehívja a taggyűlést (közgyűlést), tájékoztatást ad a tagoknak az előállt helyzetről, valamint a törvényi kötelezettségről és javaslatot tesz a megfelelő taggyűlési határozat meghozatalára.
Ha a hitelezői érdekek elsődlegességét figyelmen kívül hagyja az ügyvezető, akkor vele szemben a hitelezők keresettel fordulhatnak a bírósághoz. A bíróság a perben azt állapíthatja meg, hogy a vezető tisztségviselők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően feladataikat nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látták el és ezáltal a társaság vagyona csökkent, vagy a hitelezői követelések teljes kielégítését meghiúsították. Újdonság a szabályozásban, hogy a hitelezők a keresetben kérhetik, hogy a bíróság az ügyvezetőt kötelezze biztosíték adására. Biztosíték lehet bírói letétbe befizetett, vagy pénzintézetnél lekötött pénzösszeg, a tv-i feltételeknek megfelelő garantált értékpapír, bankgarancia vagy biztosítói garancia (kötelezvény). Fontos: a cég meghatározó befolyással rendelkező tagja kezesként felel az ügyvezető mögött azért, ha a nyújtott biztosíték nem hajtható be (a meghatározó befolyásra a Ptk. 685/B. §-a nyújt szabályokat).
Ha a fenti mulasztást ítélettel megállapítja a bíróság, akkor a felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 60 napon belül (újabb!) keresettel kérhetik a ki nem elégített hitelezők a vezető tisztségviselők marasztalását követeléseikben.
Fontos tudnivaló még, hogy az ügyvezető alatt kell érteni azt a személyt is, aki – bár formálisan nem ügyvezető – a társaság irányítására, vezetésére ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol (pl. többségi tag). Ha a cég vezetését több személy (több ügyvezető) látja el, akkor felelősségük a hitelezőkkel szemben egyetemleges.
Végül: mentesülési szabályt is tartalmaz a törvény: mentesül az ügyvezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után minden, a vesztség elhárítását, csökkentését célzó intézkedést megtett, illetőleg összehívta az adós cég taggyűlését (közgyűlését) az intézkedések meghozatala érdekében.
