A cégek, vállalkozások egymáshoz szerződésekkel kapcsolódnak. Minden, a hétköznapi nyelvben üzletként jelzett aktus egy-egy szerződés megkötését jelenti. Ez a szerződés persze sokféle lehet: adás-vétel, valaminek építése, készítése, azaz vállalkozás, egy dolog használata, bérlet, vagy valamely szolgáltatás nyújtása. A legfontosabb közös ismertetője ezeknek, hogy egyik oldalról a fél egy szolgáltatást nyújt, másik oldalról ezért az ügyfél ellenszolgáltatással, fizetséggel tartozik. A pénzért tehát szolgáltatást adunk. A szolgáltatásnak a teljesítéskor megfelelőnek kell lennie, egyrészt a rendeltetésszerű használat kívánalmainak, és annak, amiben a felek a szerződésükben megállapodtak, másrészt annak, amit a jogszabályok, szabványok előírnak az adott szolgáltatásra.

De milyen jogok illetik meg a jogosultat, ha hibás teljesítést kap? És milyen speciális szabályok vonatkoznak, ha a vevő, az ügyfél fogyasztónak minősül? A fogyasztóra vonatkozó jogi szabályozás tudniillik egyre szigorúbb, ez a tendencia a fejlett nyugati jogrendszerek mindegyikében jól megfigyelhető. A hazai szabályozásban a Polgári törvénykönyv (Ptk.) ide vonatkozó szabályait – uniós irányelvet átültetve a belső jogba – 2002-ben módosították. A szigorúbb szabályozás a szolgáltató oldalán teherként, költségként, üzleti kockázatként jelentkezik. Tehát nem felesleges röviden, a lényegre koncentrálva áttekinteni a fogyasztóval szerződést kötő félre szigorúbb, hatályos szabályozás néhány elemét. Amire jelen levelünkbe kitérünk: a hibával kapcsolatos törvényi vélelem és bizonyítási teher, a fogyasztói szavatossági igények határideje, költségek viselése és átterhelése.

A fogyasztóval kötött szerződés esetén a törvény vélelmezi azt, hogy az a hiba, ami a teljesítéstől számított hat hónapon belül jelentkezik (eddig ismerhető fel), a dologban már a teljesítéskor is megvolt, vagyis a dolog hibás volt a teljesítéskor. A vélelem azt jelenti, hogy ennek ellenkezőjét – vagyis azt, hogy a hiba csak a fogyasztó részére történő átadást követően keletkezett – a szolgáltató (eladó, vállalkozó) bizonyíthatja, de ha sikertelen a bizonyítása, akkor a hibás teljesítés következményeit viselni tartozik (hiba javítása, költségek viselése stb.).

Ha hibás a teljesítés, a jogosult szavatossági igényekkel léphet fel. (A legfontosabb szavatossági igények a hibás termék, dolog kijavítása, kicserélése, az ár leszállítása és az elállás.) A szavatossági igények érvényesítésének azonban törvényi határideje van. A főszabály az, hogy a teljesítéstől számított hat hónapon belül lehet a szavatossági igényeket érvényesíteni. Fogyasztói szerződés esetében ennek határideje két év(!) és rövidebb határidőt megállapítani még szerződésben sem lehet (vagyis, ha a felek ilyen kikötést vesznek fel a szerződésükbe, azt úgy kell tekinteni, hogy nincs kikötve). Kivétel ez alól a szabály alól, ha a fogyasztói vétel tárgya használt dolog, mert ott – szerződésben, külön megszövegezve – a szavatossági határidőt egy évre le lehet szállítani. Az elévülési határidő jellegzetessége, hogy amíg a jogosult joga gyakorlásában akadályoztatva van, a határidő nyugszik és később folyik tovább. Azért, hogy a szolgáltató (átadó, eladó) fél se legyen hosszabb ideig bizonytalan helyzetben, a jog egy úgynevezett jogvesztő határidőt is alkalmaz. Ez az általános szabályok szerint vagy egy év, vagy három év, attól függően, hogy tartós használatra szánt dologról van-e szó vagy sem. Fogyasztói szerződés esetében azonban a jogvesztő határidő egységesen három év és ennél rövidebb határidőt szerződésben sem lehet érvényesen kikötni! A jogvesztő határidő jogi természete, jelentősége az, hogy a három év eltelte után semmilyen esetben sem lehet szavatossági igénnyel fellépni, illetőleg az elkésett.

Fogyasztói szerződés esetében a kijavítás, kicserélés költségeit (anyag-, munka-, szállítási költségek) a szolgáltató viseli. Lehetőséget biztosít ugyanakkor a törvény arra, hogy az a szolgáltató, aki a fogyasztóval szemben helytáll (hibát kijavít, árut kicserél), követeléssel forduljon azon szerződő partnerével szemben, aki a hibás dolgot, szolgáltatást részére átadta, mégpedig a fogyasztóval szemben viselt valamennyi költség megtérítését igényelve, feltéve természetesen, hogy a hiba ezen szerződő partner korábbi teljesítéséből következett. Ennek határideje a fogyasztóval szembeni teljesítéstől számított hatvan nap, de nem több mint öt év a korábbi kötelezett teljesítésétől számítva.

Szerző

Szóljon hozzá!