Érdekes eset – néhány tanulsággal…

avagy: mi történik, ha a szülő egyik gyermekét megajándékozza, ezzel többi gyermekét kiszorítja az öröklésből

I. rész

 

A megtörtént, bíróság által ítélettel elbírált jogesetben adott volt két szülő és három gyermekük. A szülők már idősek, a gyermekek is felnőttek. Legkisebb gyermek – családjával együtt – a szülőkkel egy házban él, a két nagyobb testvér már önálló ingatlanba költözött.

Az adott ügyben évekkel ezelőtt a szülők öröklési szerződést kötöttek együttélő gyermekükkel, az örökössel. Az öröklési szerződésben tartás fejében tulajdonjogukat gyermekükre átruházni vállalták és az örökös javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték az elidegenítési és terhelési tilalmat.

Az öröklési szerződés egy halál esetére szóló visszterhes szerződés, tartalmát tekintve tartási szolgáltatásokat tartalmaz az örökhagyó javára, vagy az örökös életjáradék fizetését is vállalhatja. Ezek ellenében megszerzi a szerződött vagyontárgy (általában a eltartott/örökhagyó által lakott ingatlan) tulajdonjogát, annak halálakor.

Az új Ptk. hatályba lépésével (2013. évi V. tv., 2014. március 15.) részben megváltozott az öröklési szerződések szabályozása. Ma már lehet kizárólag gondozásra öröklési szerződést kötni. (A gondozás és a tartás között az a különbség, hogy a tartás esetében a tartási költségek eltartó/örökös általi viselése is a szerződés tárgya, gondozás viszont lehet kizárólag gondozási-ápolási szolgáltatás nyújtása úgy, hogy a gondozott a költségeket viseli, pl. nyugdíjából, felhalmozott vagyonából. A korábbi bírói gyakorlat ezt a szükségletet úgy próbálta kielégíteni, hogy érvényesnek tekintette az olyan tartási szerződéseket is, ahol a gondozási elem túlnyomó, és az eltartó/örökös a tartás költségeit részben viselte, pl. saját lakásában tartotta az örökhagyót.)

A másik változás a Ptk-ban, mely szerint öröklési szerződést lehet úgy is kötni, hogy az eltartott személy (akár az örökhagyóval együtt vagy akár külön is), másik személy, pl. az eltartott tartásra rászoruló rokona (házastársa stb.).

Előfordul, hogy az örökhagyó/eltartott és az eltartó/örökös az öröklési szerződés megkötését követően házasságot kötnek. Ez a házasságkötés a törvény erejénél fogva tartási-gondozási-támogatási kötelezettséget keletkeztet a házastársak egymás közötti viszonyában. Ezért a bírói gyakorlatban helyesen kialakult az az álláspont, hogy az utólagos házasságkötés megszünteti a felek között fennálló öröklési szerződést, kivéve, ha a felek eltérő megállapodást kötnek.

A fenti már részben kibontott konkrét esetben, évekkel később, fontos új körülmény merült fel: ugyanezek a szülők és a gyermek (örökös) ajándékozási szerződést kötöttek egymással. Ennek oka, hogy időközben eltörölték az leszármazókat terhelő öröklési illetéket. Az örökös/eltartó javára kikötött elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásból törölték és a gyermek, megajándékozottként, az ajándékozás jogcímén meg is szerezte az ingatlan tulajdonjogát.

Ajándékozás esetén a testvéreket (leszármazókat) kötelesrész illeti meg. A kötelesrész alapjához az örökhagyó által még életében adományozott értéket hozzá kell számítani.

Az öröklési szerződéssel mellőzött gyermekek kötelesrész iránti igényüket az örökös gyermeknek (testvérüknek) bejelentették, de ez elutasításra talált.

(folytatjuk)

Pomáz, 2015. július 6.

dr. Wertán Balázs ügyvéd

Szerző

Szóljon hozzá!