Szól a telefon és csilingelő, vidám hangon jelentkezik egy Ügyfelem, aki 65-70 év közötti férfiú, egy kereskedelmi vállalkozást vezet. Honnan ez a vidám hang, miért ez a nagy jókedv? Közölte velem, hogy adósa fizetési kötelezettségének végre eleget tett, teljes tartozását (késedelmi kamattal, perköltséggel, ügyvédi munkadíjjal együtt) kifizette. Ügyfelem adósa egy nagyobb, tőkeerős cég volt, akivel szemben azért kellett pert kezdeményeznünk, mert számlával és teljesítési igazolással jól dokumentált tartozását ügyfelem cége részére nem fizette meg. Gratuláltam ügyfelemnek az elért eredményhez, ő pedig gratulált nekem a végzett munkához. De mi okom van arra, hogy erről cikket írjak?
Közismert és én is sokszor írtam arról, hogy milyen fontos az üzleti kapcsolatokban jól dokumentálni a szerződéskötést, („a vállalásokat”), a teljesítést, teljesítéseket, továbbá a kapcsolódó jogilag fontos tényeket, körülményeket. E tanács oka az, hogy utóbb, egy esetleges jogvitában csak az írásban rögzített nyilatkozatok azok, amelyek könnyen, jól felhasználhatók az érvényesített követelés alátámasztására, bizonyítására. Így itt is fel kell hívnom egy egyre gyakrabban előforduló jelenségre, melyet a minapi telefon is megerősített.
Az utóbbi időben ugyanis mind többször fordulnak hozzám tanácsért, segítségért haragos és elkeseredett vállalatvezetők azzal, hogy cégüknek szerződése van egy adott céggel, amely tartozását nem fizeti meg részükre. Az egyébként gyakori jelenség azért érdemel figyelmet, mert ezek az adós cégek sokszor kifejezetten nagy, tőkeerős vállalkozások, évek, akár évtizedek óta a piacon vannak. Ezek az ügyek jelentős hasonlóságot mutatnak abban is, megfelelően dokumentált, teljesen egyértelmű szerződéses követelések állnak fenn ügyfeleim javára, írásban megkötött szerződés, teljesítéses dokumentáció áll rendelkezésre. Az adós, aki átvette a szolgáltatást, a teljesítéssel szemben mennyiségi vagy minőségi kifogást, ellenvetést nem támasztott, a számlát befogadta, a teljesítést szóban ígérte, mindennek ellenére a fizetést sem határidőben, sem azon túl nem teljesíti.
Ezekben az esetek azért is érdekesek, mert ügyfeleim cégei és az adós társaságok között akár sok éve gyümölcsöző együttműködés, üzleti kapcsolat is fennáll, ügyfeleim így komoly bizalmat és türelmet engedtek üzleti partnereiknek a késedelmes fizetések kapcsán. A bizalom alapja a kialakult jó céges együttműködésen túl az a tapasztalat is volt, mely a korábbi, rendszeres fizetésekből eredt.
A cégvezetők így először türelmesen, bizalommal várnak, aztán tudakozódnak a másik félnél, hogy mikorra várható a teljesítés, van-e valamilyen probléma. Ilyen tudakozódásokra szóban az hangzik el, hogy semmi gond nincs, rövid idő múlva fizetnek, csak – ilyen-olyan átmeneti okból – egy pici türelmet kérnek. Aztán telik pár hónap, a pénz persze hiányzik, de nem csak nem érkezik. Akkor a cégvezető ismételten megkeresi a céget, amelyik ismételten jelzi, hogy rövidesen, természetesen teljesíteni fog, nincsen semmi probléma. És nem teljesít.
Így hosszú hónapok telnek el, hiszen a bizalom alapján, az adós által jelzett átmeneti nehézségeket elfogadva, az ügyfelek egy része, főleg a tartós kapcsolatokban, türelmesen várni hajlandó. Meg aztán a következő lépés kellemetlen és költséges, a „jó viszonyt” is rombolja. Akinek utóbb elfogy a türelme, elmegy az ügyvédhez: mi a teendő.
Ilyenkor általában ügyvédi felszólító levél megy ki az adósnak, aki írásban válaszol is: elismeri tartozását, vállalja, hogy fizet és átmeneti türelmet kér. És újra nem teljesít, ha határidőt vállal, azt nem tartja meg. Ezt követően az ügyfél, ügyvédi tanácsra fizetési meghagyás intézését kéri az adósságra. A fizetési meghagyás egy közjegyző által kibocsátott irattal indul és a követelés 3%-át kell eljárási díjként, illetékként megfizetni. A fizetési meghagyásos eljárásban az adós ellentmond, és az ügyfél legnagyobb megrökönyödésére mind jogalapjában, mind összegszerűségében kifogásolja a vele szemben érvényesített igényt. Az ellentmondással az eljárás perré alakul, és a folytatáshoz, le kell róni a 3% fizetési meghagyásos illeték után a további 3% peres illetéket, az ügyvédnek megbízást kell adni, hogy készítse el a keresetlevelet. Mindeközben az ügyfél haragját és indulatát nyeli, hiszen az egész történet homlok egyenest szembe megy a felek egymás közötti tartós jó viszonyával és a partner ígéreteivel. Mikor aztán elkészül a keresetlevél, az benyújtásra kerül a bíróságra, a bíróság tárgyalást tűz ki, és a tárgyaláson az adós nem jelenik meg, nem is képviselteti magát. Akkor bírósági meghagyás kibocsátását kéri az igényét érvényesítő fél, illetőleg a jogi képviselője, a bíróság kibocsátja a bírósági meghagyást, és amikor idáig eljut az ügy vagy még akár a jogerős ítéletet is megvárva, akkor utána az adós a teljes ügyvédi költséggel, peres költséggel, illeték összeggel növelt összeget megfizeti.
Mi is állhat ennek a magatartásnak a hátterében? Azt kell mondani, hogy olyan üzleti stratégia, gyakorlat körvonalazódik háttérben, ahol az üzleti partner (az adós) a megállapodással, az üzleti tisztességgel, a gentleman’s agreement-tel szembe menve, a tartós üzleti kapcsolatot is felrúgva nem fizeti ki fennálló tartozását mindaddig, ameddig a hitelező – türelmét és jóhiszeműségét vesztve – végig nem járja az igény érvényesítésének útját: elmegy az ügyvédhez, kifizeti a konzultáció, a felszólító levél és a fizetési meghagyás valamennyi költségét, a peres illetéket. Ha pedig jogerős lesz a fizetési meghagyás, adott esetben még a végrehajtási eljárást is el kell indítani, amely ismét költség és munka. Amennyiben azonban ez a folyamat végigmegy, az adós – ha még nem fizetésképtelen – fizet. A teljes folyamat időtartama az ügyvéd meglátogatásától kezdve a legrövidebb esetben is 7-10 hónap. Az üzleti stratégia kapcsán látni kell azonban, hogy a kisebb vállalkozók egy része, főleg kisebb követelések esetén, nem csinálja végig ezt az eljárást, igényét nem érvényesíti és legfeljebb, hosszú idő után megelégszik a kamatok teljes elengedése mellett is a tartozás egy részének telesítésével. És azt látjuk, adósi oldalon gondolkodva, hogy a késedelmi kamatok elengedése, a részleges teljesítés elfogadása, de az érvényesített igény esetében is a türelmi idő plusz a 7-10 hónap eljárási idő – összességében – olyan nyereség, amely a fizetésre egyébként képes vállalkozások egy részét arra indítja, hogy ne fizessenek. Az így megtartott pénz tiszta profit, az így időlegesen visszatartott pénz pedig valószínűleg olcsóbb finanszírozási mód, mint az a banki vagy más forrásból lehetséges. És hogy ez tisztességtelen? Ugyan, kérem!
E cikk írójának tanácsa: Tegyen meg mindent, hogy szerződéses kapcsolataiban – későbbi – pénzkövetelését jól dokumentált, felhasználható iratokkal támassza alá. Ha az üzleti partnere, adósa nem várt módon a fizetéseivel csúszik, keresse fel, ha ígéretet kap, állapítsanak meg határidőt, és javaslom, hogy kérje ennek írásba foglalását (tartozáselismerő nyilatkozat), várja ki a határidőt, ha fizetés nem történik, akkor azonnal, további várakozás nélkül indítsa a fenti folyamatot. Az a tapasztalat ugyanis, hogy csak erőteljes, kategorikus, a jogi eszközökkel történő fellépés lesz az, ami az esetek egy jelentős részében a tényleges fizetésre az adóst rábírja, és ennek az eljárásnak is jelentős az időszükséglete. Tehát: a fenti tapasztalatok alapján a bizalom és az együttműködés szükséges az üzleti kapcsolatokban, de amennyiben elhúzódó nem fizetéssel szembesül a fél, akkor indokolt és tanácsos a követelés behajtását jogi eszközökkel haladéktalanul megkezdeni.
Pomáz, 2013 szeptember
dr. Wertán Balázs
ügyvéd
